Az általános iskolát Erzsébeten az Ady Endre utcában jártam ki. Nagyon szép emlékeim vannak róla. Olyan pedagógussal csak jóval később, felnőttként találkoztam mint akik ott tanítottak.

Máig hálás vagyok a kémia biológia tanárnőnknek, hogy személyesen eljött és rábeszélte a szüleimet a középiskolára ipari helyett. Mivel jó kémiás voltam, így a Thán Károly vegyipari szakközépiskolába kerültem.

Most kicsit megint az összehasonlítás jön de ezért írom ezt az egész blogot. Számomra azok a 60-as évek a béke és a nyugalom szigete volt. Tanáraim szigorúak de igazságosak voltak és érződött a szeretetük. A földrajz tanárom még pálcával tanított, mégis imádtuk az óráit. Ma lehet lecsuknák. Néha leülök a nyolcadikos unokámmal beszélgetni, nos a lexikális tudásuk nullához tendál :(. Én se szerettem magolni soha de azért mondjuk Prágát vagy Berlint eltudtam helyezni a térképen és tudtam, hogy miknek a fővárosai. Oktatásunk színvonala siralmas és dúl az elitizmus.

Az én időmben is volt ilyen de ha jó voltál valamiben akkor az iskolád is segített a továbbjutásban. Ha pedig szegény voltál akkor a felnőttoktatás nyújtott kitörési pontot. De nem szépítem a múltat hiszen az első pofon pont a szakközépben ért. Volt egy matektanárnőnk aki mindenkit leinformált honnan jött, kik a szülei. Hamar kitűnt miért. Engem a proligyereket semmibe vett, ott alázott ahol lehetett, a pártkáder lánya, aki az alapokkal sem volt tisztában négyesnél rosszabbat nem kapott. Év végén simán megbuktatott. Itt jegyzem meg, hogy később felnőve természetesen leérettségiztem és matekból ötösre. Az ottani matematika tanárnőm nem akarta elhinni, hogy megbuktattak :)

Tehát nem akarom szépíteni az akkori dolgokat de mégis boldog időszak volt. Legközelebb elmesélem miért.