Tiszteletem az olvasónak.

Mostanában annyi mindent olvasok az un. Kádár korról, hogy megakarom veletek osztani az én tapasztalataimat is.

57-ben születtem, a forradalomnak köszönhetem létemet, anyám nem mert elmenni a kórházba elvetetni, akkor már lövöldöztek mindenfelé. Proli család voltunk, Erzsébeten egy szoba, konyha, veranda nagyságú házrészben laktunk öten. Édesapám kárpitos a Csepel autógyárban, Édesanyám a három gyerek mellett bedolgozó volt ( szatyrokat gyártottunk ) majd takarító nő.

Jut eszembe: emlékszik még valaki azokra a horgolt műanyag szatyrokra? :)

Akkoriban nagy volt a szegénység nálunk, talán hetente egyszer ettünk húst. Azóta is tésztás vagyok. Volt az udvarunkban két nagy eperfa, egy lila és egy fehér, azok alatt játszottam egész nap. Kaptam egy három Ft-os barna kenyérből vágott zsíros kenyeret és ha jutott egy paradicsomot vagy egy almát.Krumplis tészta, káposztás tészta, hamis gulyás, gombóc, derelye, mákos tészta, káposztás bab :). Ha jó nap volt és tudtak kolbászt venni, akkor paprikás krumpli.

Édesapám igazi régivágásu ember volt, nem dohányzott és nem is járt kocsmába, otthon ivott ha volt mit. A fizetését szalaggal együtt ( tudjátok mi az? ) odaadta anyámnak, akitől némi zsebpénzt kapott. A fizetésnap ünnep volt mert aznap elmentek bevásárolni Kosutiba a Mejlnbe :) ( így beszéltek róla bár már rég ABC volt ). Két megrakott szatyorral jöttek haza és én is kaptam egy 50 filléres kisbalaton szeletet.

Ez 1960-63 története, amit ha nembaj folytatni fogok :) És ne higgyétek, hogy ez csak nosztalgia meg a fiatalság visszasírása! Megpróbálok a mai fiatalok helyzetével párhuzamot vonni és helyére tenni kicsit a dolgokat. Mert nem feltétlen csak rossz történt anno és ma mint látjuk nem fenékig tejfel az élet. Három gyermekes apukaként írom, akinek már két unokája is van.